Üdvözöljük Kedves Látogató! [ Regisztráció | Bejelentkezés

eladó festmény

Főleg, régebben meglehetősen gyakori volt, hogy a házakban legalább egy falon volt valamilyen festmény. Lényegében mindegy és nem is megyünk bele abba a témába, hogy milyen festménye, lényeg, hogy volt. Persze, az már más tészta, hogy mennyire volt az ízléses, illetve mennyire passzolt az adott közeghez, térhez, színvilághoz, stílushoz stb. Ugyanakkor nem véletlen, hogy az emberek szerették ezt a fajta úgymond dekorációt, hiszen meglehetősen jó a kifejező ereje, mondhatni, hogy már-már beszédes, tehát jól tudunk ez által sugallni valamit, illetve tudunk hangulatot teremteni. Értelemszerűen, a világosabb, vidámabb jelenségeket ábrázoló festmények vidám hangulatot teremtettek az adott helyiségben, ehhez egyébként elengedhetetlen volt az ehhez megfelelő színek használata. A sötétebb, komorabb dolgokat ábrázoló festmények pedig már egy picit feszengő hangulatot tudtak teremteni. Véleményem szerint ugyanakkor egy festményt nem mindegy, hogy milyen környezetben helyezünk el. Nem mindegy, hogy az adott falnak milyen a színe, mekkora a magassága, van-e mellette egyéb festmény, milyen típusú bútor ülőgarnitúra van stb. Ezzel kapcsolatban írtam meg ezt a cikket, hiszen ez úgymond nem egy átlagos, mindennapi termék.

Én eladó festményekkel foglalkozom, és ki merem jelenteni, hogy egy ilyen terméket eladni, illetve eladói oldalról szemlélni egészen más tészta tud lenni, mint a mindennapi termékek bútorok, ülőgarnitúrák, kanapék értékesítése. Véleményem szerint itt már a bizonytalan vásárlókkal mindenképpen fel kell venni a kapcsolatot, sőt gyakran ezt igénylik is. Nagyon sokan ugyanis nem tudják, hogy igazából mi illene az adott helyiségbe, ezért szeretnék meghallgatni a témában jártas ember véleményét is. Jó magam, interneten keresztül forgalmazom a termékeimet, viszont egyik ismerősöm szeretett volna tőlem vásárolni. Meg is néztük együtt, hogy milyen festményeket vásárolhat, illetve elmondta, hogy nagyjából mégis milyet szeretne. Erről a barátomról annyit kell tudni, hogy hobbiként szokott festményeket készíteni, de ugyanakkor szeret gyűjtögetni is, ha talál egy-két számára szimpatikus, értékes darabot. Meg is néztük úgymond a kínálatot és egy-két kisebb már-már szakmainak nevezhető vita után vásárolt tőlem két darab festményt. Ez a kisebb vita mondhatni már-már paprikás hangulatú volt, mivel az általam jónak vélt festmények közül egyikkel sem szimpatizált, mondhatni nagyon eltérő véleményen voltunk, hogy kinek, mi az érték. Ez egyébként is egy nagyon szubjektív dolog, illetve megítélés, nagyon sok esetben még az elismert szakértők sincsenek azonos véleményen egy-egy festményt illetően. Szóval mondhatni, hogy ezek olyan viták, amelyben végül senkinek sem lesz igaza. Vagy mégis?

Természetesen tartottuk továbbra is a kapcsolatot, pár évvel később pedig egy beszélgetés közben büszkén mesélt nekem egy sztorit. Egyik ismerőse ugyanis szokott tőle vásárolni saját képeket, viszont megpillantotta azt, amelyiket tőlem vásárolta. Lényegében azonnal meg akarta vásárolni, mivel a festményen lévő nőszemélye egy által nagyon kedves valós személyre hasonlított. Természetesen a barátom nem szeretett volna megválni tőle, hiszen neki is tetszett, viszont egyre nagyobb összegekkel kezdett el dobálózni a vásárló. Végezetül pedig beadta a derekát, amiért tőlem elnézést is kért, de ugyanakkor meg is köszönte, hogy általam részese lehetett ennek a szerencsés véletlennek. Nos, ebből is kiderül, hogy mennyire megfoghatatlan még az eladónak is a festményeknek úgymond a piaca, hiszen soha nem tudni, hogy kinek mi az érték.